miért nem olvassa fel megfelelően a képernyőolvasó a címsorokat az oldalakon

A fejlécek hiányoznak vagy helytelen sorrendben vannak

A képernyőolvasó általában nem találja meg helyesen egy oldal fejléceit, mert azok vizuálisan fejlécként vannak formázva — nagyobbak, félkövérek, más színűek —, de a kódban nem fejlécként vannak megjelölve. A képernyőolvasó az oldal alapstruktúráját olvassa, nem azt, hogy valamit hogyan néz ki. Ha egy szó nagy félkövér betűkkel van írva, de a kódban nincs mögötte fejlécelem (például h1, h2 vagy h3), a képernyőolvasó csak egy sima szövegsor, és nem mond semmit fejlécről. Az olyan felhasználó, aki billentyűzettel ugrik fejlécről fejlécre a gyors navigáláshoz, teljesen kimarad az áttekintésből.

A fejlécek helytelen sorrendje is gyakori ok. Egy olyan oldal, amely közvetlenül h1-ről h4-re ugrik, vagy amelyben egy h3 egy h2 fölött van, a képernyőolvasónak torzított képet ad arról, hogy a tartalom hogyan épül fel — néhány felhasználó egy logikus hierarchiát vár annak megállapításához, hogy meg akarják-e nyitni vagy át akarják-e ugorni egy szakaszt. Ez a probléma nem különálló más struktúrahiba mellett egy oldalon: hasonló problémák fordulnak elő a nem megfelelően felolvasott űrlapmezeknél és billentyűzetes navigáció során történő fókuszváltásnál. Minden esetben ugyanarról az alapvetőről van szó: a vizuális megjelenítés helyes, de a képernyőolvasó által használt alapstruktúra nem.

Hol található ez a WCAG-ben: információ és kapcsolatok

Az, hogy a struktúra programonként felismerhető legyen — azaz a kódban, nem csak vizuálisan — a WCAG 2.1 információ és kapcsolatok sikerességi kritériumából következik, amely az a irányelv, amelyre az EN 301 549 gyakorlatban alapul. Hogy a fejlécek ténylegesen fejlécként vannak-e kódolva és logikus sorrendben vannak-e, az automatikus ellenőrzés nagy részben képes jelezni; amit az automatikus vizsgálat képes és nem képes találni ebben van különbség, mert egy vizsgálat látja a fejléclemezek meglétét, de nem mindig tudja megítélni, hogy a kiválasztott elrendezés logikus-e a felhasználó számára.